Megosztás:

A PriceWaterhouseCooper és a Bloomberg is foglalkozott a témával – a PwC általánosabban közelített a problémához, míg a Bloomberg kifejezetten a fejlődő piacgazdaságokat, és köztük a hazánkat is érintő hatásokat elemezte. Ami biztosan kijelenthető: rengeteg olyan munkakör van, ahol a szakképzett munkaerő most még olcsóbban hozzáférhető közép-európában, vagy az ázsiai térségben, de a robotizáció fejlődésével ezek a gyárak veszélybe kerülhetnek. Ennek fő oka, hogy az automatizált üzemekkel kapcsolatos komoly beruházások után a fenntartási költségek jelentősen csökkennek, így sok munkahely válhat áldozattá a fejlődés oltárán.

Ha a jelentések konkrét számait nézzük, azt látjuk, hogy az amerikai munkahelyek 38%-a kiváltható lesz robotokkal, vagyis 10-ből 4 ember munkáját a 2030-es évekre már robotok fogják végezni – ráadásul itt amerikai munkahelyekről beszélünk, vagyis a PwC adatai még csak nem is a fejlődő piacgazdaságokra vonatkoznak.

Az Egyesül Államok mellett leginkább Németország, az Egyesült Királyság és Japán érintettek a kérdésben, a 38%-os aránnyal “vezető” Amerika után ebben a sorrendben jön a másik három ország, 35, 30 és 21%-os arányokkal a vizsgált kérdésben:

A PriceWaterhouseCooper és a Bloomberg is foglalkozott a témával – a PwC általánosabban közelített a problémához, míg a Bloomberg kifejezetten a fejlődő piacgazdaságokat, és köztük a hazánkat is érintő hatásokat elemezte. Ami biztosan kijelenthető: rengeteg olyan munkakör van, ahol a szakképzett munkaerő most még olcsóbban hozzáférhető közép-európában, vagy az ázsiai térségben, de a robotizáció fejlődésével ezek a gyárak veszélybe kerülhetnek. Ennek fő oka, hogy az automatizált üzemekkel kapcsolatos komoly beruházások után a fenntartási költségek jelentősen csökkennek, így sok munkahely válhat áldozattá a fejlődés oltárán.

Ha a jelentések konkrét számait nézzük, azt látjuk, hogy az amerikai munkahelyek 38%-a kiváltható lesz robotokkal, vagyis 10-ből 4 ember munkáját a 2030-es évekre már robotok fogják végezni – ráadásul itt amerikai munkahelyekről beszélünk, vagyis a PwC adatai még csak nem is a fejlődő piacgazdaságokra vonatkoznak.

Az Egyesül Államok mellett leginkább Németország, az Egyesült Királyság és Japán érintettek a kérdésben, a 38%-os aránnyal “vezető” Amerika után ebben a sorrendben jön a másik három ország, 35, 30 és 21%-os arányokkal a vizsgált kérdésben:

Érdekes kérdés, hogy az Egyesült Államokban miért ilyen magas azon munkahelyek aránya, amelyeket az elkövetkezendő években robotok, vagy automatizmusok válthatnak fel, az okok pedig leginkább ott lelhetők fel, hogy Amerikában nagyon sok munkahely kapcsolódik olyan iparágakhoz, amelyekben rutin jellegű tevékenységeket kell végezniük a dolgozóknak. Az ilyen munkahelyek pedig sokkal jobban ki vannak téve annak, hogy automatizálják őket, mint azok, amelyekhez kritikus gondolkodás szükséges, ezeket ugyanis sokkal nehezebb tényleges emberek nélkül megoldani.

Tegyünk azonban egy kis kitérőt a robotizáció és az automatizáció megértéséhez, ugyanis sokan összekeverik a kettőt, még a Bloomberg és a PwC is szinonimaként kezeli a két kifejezést.  Dióhéjban: automatizálásról akkor beszélünk, ha valamilyen egyszerű parancs végrehajtására bírunk egy gépet, majd ezt ismételtetjük meg vele. Ebben a folyamatban nincs tanulás, tehát ténylegesen egy adott feladatot automatizálunk, amivel időt nyerhetünk. A robotizáció esetén már a tanulás képességével is felruházzuk a mesterséges intelligenciát, ami így képes lesz arra, hogy a rábízott feladatokat a megszerzett tapasztalatai alapján hatékonyabban végezze el.

 

Mindent összevetve elmondható, hogy a jelenség (legyen szó bármelyikről a kettő közül), jelentős változásokat hozhat a munkavállalók szempontjából, és nem csak olyan területeken, mint amire először gondolnánk: nem csak a gyártósorok mellett dolgozó munkások vannak kitéve ezeknek a változásoknak, hanem olyan fehérgalléros szakmák képviselői is, mint például az adószakértők, vagy a jogászok. Bár az utóbbi két példa kicsit szembemegy a korábban említett emberi tényezővel, azonban, ahogy az mindjárt kiderül, itt is azokból a részfeladatokból lehet kihagyni az embert magát, amelyek az összetett egész legrutinszerűbb részei. Andrew McAfee, az MIT egyetem munkatársa, akinek fő kutatási területe az, hogy miként befolyásolja a technológiai fejlődés az üzletet, a gazdaságot és mindezeken keresztül a társadalom egészét, ezzel a két szakmával szemléltette a helyzetet:

Az adószakértők és a jogászok esetén is elmondható, hogy komoly energiát fektettek egy korábban piacképesnek tartott tudás megszerzésébe: egyetemet végzett szakértőkről van szó, akik joggal feltételezhették, hogy az a pénz és energia, amit a tudásuk megszerzésébe fektettek, az aktív éveik alatt majd megtérül, és erre építhetik a jövőjüket. Mindkét szakmában vannak azonban olyan feladatok, amelyek, bár bonyolultak, és összetettek, de mégis automatizálhatók. Az adószakértők azok a szakemberek, akik az adóvisszatérítésekkel kapcsolatban segítik ügyfeleiket. Az ő munkájukat egy alig 40 dolláros program válthatja ki, amely könnyen és gyorsan végzi el azokat a műveleteket a felhasználók által megadott adatok alapján, amikkel amúgy a szakember lassabban haladna, és talán a hiba esélye is nagyobb lenne. A jogásszakma esetén a dokumentumok átvizsgálása lett egyszerűbb a modern technológiák által: biztos mindenki látott már olyan jelenetet valamilyen filmben, vagy sorozatban, amiben egy hadseregnyi jogász nyálaz át fáradhatatlanul egy nagyobb irodát megtöltő dokumentumhegyet egy tárgyalás előtt – ezek a dokumentumok mára már digitális formában állnak rendelkezésre, az átfésülésük pedig több ember többnapos munkája helyett pár kattintással megoldható az E-discovery szoftverek segítségével.

A fenti két példán kívül számos olyan szakma lehet, aminek a kiváltása csak egy lépésnyire van, jó kérdés tehát, hogy kik azok, akik biztonságban tudhatják a munkájukat, és kik azok, akiknek érdemes elgondolkodniuk, hogy mégis hogyan tovább, ha az ő szakértelmüket is eléri a technológia ilyetén fejlődése.

Úgy tűnik, hogy az IT szakemberek egyelőre biztonságban érezhetik magukat, az viszont biztos, hogy a tudás szintentartása és folyamatos fejlesztése ma még fontosabb, mint korábban bármikor.


Megosztás: