Megosztás:

A KPMG és a Deloitte szakértőivel arról beszélgettünk, hogy kell-e valóban tartani ettől az SSC-k dolgozóinak.

A hozzáadott érték a kulcs

Horváth Balázs, a KPMG automatizációval és robotikával foglalkozó vezetője úgy látja, hogy az SSC-k esetén van egyfajta globális verseny az országok között, mind a bevonzásban, mind a megtartásban, ebben a versenyben pedig Magyarország meglehetősen jól teljesít. „Azok a cégek, akik itt nyitottak Shared Service Centert, elégedettek a körülményekkel és a munkaerővel is; jellemzően olyan feladatokat hoznak ide, amelyeknél magasabb hozzáadott értékre, vagy komolyabb nyelvtudásra van szükség, ezek a területek pedig nehezebben válthatók ki egyelőre robotokkal.

Nálunk kevésbé jellemzők a call centerek, ahol több ezer ember ugyanazt a munkát végzi, ide inkább pénzügyi, logisztikai, informatikai folyamatokat, sales-supportot, HR és beszerzési feladatokat telepítenek, hosszú távon Magyarország inkább egy második HQ szerepét töltheti majd be, és nem egy kihelyezett call centerét.” Véli a szakember. Érdekes adat, hogy a hazai ötvenezerrel szemben Indiában nagyjából egymillióan dolgoznak a különböző vállaltok SSC-iben, de ott sokkal jellemzőbbek a tranzakcionális jellegű munkák. Ezeket pedig bizony érzékenyebben érintheti a robotizáció, hiszen tele vannak olyan folyamatokkal, amelyek könnyen és jól automatizálhatók, ráadásul rengeteg ember dolgozik rajtuk, így ott akár a munkahelyek 30%-a is megszűnhet, már középtávon.

Hasonlóan látja a helyzetet a Deloitte szenior menedzsere, Lukács Eszter is: „A robotika tipikus területei a procure to pay, order to cash jellegű folyamatok, a számlakezelési, riportálási feladatok, vagy épp az adóbevallások és a cafeteria nyilvántartások kezelése. Ezeknél most egy sor különféle scriptet és makrót használnak a cégek, ami az átláthatatlanság miatt jelentős működési kockázatot is jelent. Ezzel szemben a robotika strukturált, stratégiailag rendezett formában tartalmazza az ilyen típusú automatizációkat.” Abban tehát egyetértenek a szakértők, hogy minél magasabb hozzáadott értékű munkát végez valaki, annál jelentősebb benne az emberi tényező, és így végső soron jóval nehezebben automatizálható a munkája.

Kezdeti fázisban a robotizáció

Lukács Eszter mesélt a Deloitte nemrég kiadott hazai SSC jelentéséről is, amiben azonosították azokat a trendeket, amelyek ma jellemzőek az országban működő SSC-kre. Ebben külön foglalkoztak a robotizációval is, amiben a jelentés szerint ez a szektor lehet az egyik úttörő, hiszen nagyon sokan már most rendelkeznek robotika szoftverekkel. Eszter ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez még egy kezdeti fázis: „Most kezdenek kialakulni az első benyomások. Egyelőre ott tartunk, hogy a cégek felmérik, egyáltalán milyen hasznot tudnak nekik hozni ezek a megoldások.”

Amikor arról kérdeztük, hogy az RPA-k okozhatnak-e szűkülést a szektorban, határozott nemmel válaszolt. „Az SSC-k esetén a robotizációt nem úgy kell elképzelni, hogy egy-egy embert teljesen kiválthat valamilyen automatizmus, hiszen maga a munkafolyamat sem így működik. A dolgozók maguk is több folyamatban vesznek részt kisebb-nagyobb mértékben, így az RPA inkább abban segít, hogy a most végzett munkáik egy része gyorsabban és kevesebb hibával készül el, a monoton, ismétlődő feladatokkal kevesebbet kell foglalkozniuk. Nem csak a létszámcsökkentés jár a munkáltatók fejében, amikor a robotizációval kísérleteznek, sőt, sok esetben a cél inkább a munkaerő megtartása, motiválása azáltal, hogy kevesebb időt kell az unalmas, monoton feladatokra fordítaniuk.” Összességében tehát az RPA-val való kísérletezés inkább abba az irányba mutat, hogy a felszabaduló energiát és időt a dolgozók összetettebb, bonyolultabb feladatokra fordíthatják, amelyekhez újabb és újabb kompetenciákra lesz szükségük, amelyek megszerzésében a munkahelyük is segíteni fogja őket.

Természetesen ez a tendencia okozhat valamelyes lassulást a szektor bővülésében, azonban abban Horváth Balázs és Lukács Eszter is egyetért, hogy Magyarország amúgy is egyre kevésbé az olcsósága miatt vonzó desztinációja az SSC-knek. A költséghatékonyság helyett előtérbe került az itt elérhető minőségi munkaerő: jól képzett, tapasztalt szakemberek várják a lehetőségeket, és nem csak Budapesten, hanem számos vidéki nagyvárosban is. Az igazi kérdés éppen ezért sokkal inkább az lesz a jövőben, hogy melyek azok a kiegészítő kompetenciák, amelyek fejlesztésével a magyar munkaerő, és ezáltal Magyarország továbbra is idecsábíthatja az ilyen jellegű befektetéseket.

A KPMG szakembere az RPA bevezetések folyamatáról is mesélt, szerinte ugyanis egy nagyon lassú műveletről van szó: „Egy ilyen bevezetés minimum 6 hónapos, de inkább 1 éves előkészületet igényel; stratégiai szintű jóváhagyásokat kell beszerezni, ki kell választani a beszállítókat, majd következik az implementáció, ami akár egy 2 éves folyamat is lehet. Van olyan cég, ami nekilátott már ilyen bevezetésnek, de számottevő, emberek elküldésében megmutatkozó eredmények még ott sem születtek.” Vannak tehát problémák ezekkel a rendszerekkel, ráadásul Balázs szerint a karbantartás, az átalakulások menedzselése mind olyan feladat, ami továbbra is igényli majd az emberi erőforrásokat.

Minden faktort figyelembe véve elmondható, hogy a robotizáció jelen pillanatban még nem veszélyezteti az SSC szektorban dolgozók munkáját, azonban  jó, ha az itt karriert tervezők már most felkészülnek arra, hogy előbb vagy utóbb ők is rákényszerülnek majd arra, hogy a meglévő tudásukat tovább bővítsék. A két tanácsadó szerint leginkább alapszintű programozói ismeretekről van szó: nem kell, hogy a mobilfejlesztés szakértőivé váljanak a fiatalok, azonban az, hogy egy alapszintű scriptet meg tudjanak írni, szükséges lehet a jövőben. Az, hogy az ilyen kiegészítő tudást cégen belül, vagy önszorgalomból szerzik meg, lényegében mindegy, a versenyképesség megőrzése érdekében azonban tény, hogy a cégeknek is érdeke fűződik ahhoz, hogy a munkatársaik a lehető legjobban felkészültek legyenek.


Megosztás: